Sok lakos, akik a saját házukban élnek, vizet és kutakkal látják el a vizet. Manapság a legtöbb ember már nem vödörrel vagy lombikkal megy az utcára, hanem vizet tölt a házban a szükséges nyomást fenntartó szivattyú telepítésével. Minden lehetőség létezik, műanyag csövek és minden egyéb kiegészítő eladó. Bárki bárki is igénybe veheti a vizet a házba, de néha nehézségek merülhetnek fel. Például télen közepén hirtelen problémák merülhetnek fel egy kút vagy merülő szivattyú esetén. És most problémáim is voltak - a víz eltűnt, és a hő kezdete előtt nincs lehetőség a kút helyreállítására vagy újabb fúrására. Csak egy lehetőség maradt a ház vízzel való ellátására - vödröt vittünk, és eljuthatunk az oszlophoz, majd tegyük a mosdókagylót, mivel már nem használhatja sem a konyhai csapot, sem a zuhanyt. Ez a kilátás valahogy nem tetszett nekem. Gondolkodva úgy döntöttem, hogy építek egy ilyen rendszert. Természetesen el kell mennie az oszlophoz vizet keresni, de az utcáról közvetlenül a rendszerbe töltem, anélkül hogy belépnék a házba. Most a ház vízzel van ellátva, és minden korábbi kényelme megmarad. Durván rajzoltam egy diagramot, nem tartva tiszteletben az arányokat, de a jelentés világos.
A gondatlan szivattyú a föld alatti, ott telepítettem egy kb. 100 liter víztartályt.
Fából készítettem egy újabb fedelet a tartályra, és lyukakat fúrtam be benne. Csöveket vásároltam egy fémáru üzletben.
A töltőnyak öt liter palackból készült. A cső a kimeneten keresztül megy keresztül.
Három órát vett igénybe a szerkezet összeszerelése. Az egyik probléma megmaradt - hogyan lehet megtudni a tartály vízszintjét.
Először egyszerű rendszert készítettem egy úszóval, az úszó szálát egy régi tárcsás magnóból vett blokkon dobtam át, a szál végére egy rakományt kötöttek. Aztán javította a mutatót egy egyszerű gyűjtésével
e rendszerbe.
Természetesen 100 liter nem elég, és gyakran vizet kell hozzáadagolni, de az egész rendszert ideiglenesen elkészítik, amíg a kút helyreállításának lehetősége meg nem jön.
