Mivel a DRL 250 nagynyomású lámpákat megkülönböztetik tartósságuk, megbízhatóságuk és nagy gazdasági hatékonyságuk a szokásos izzólámpákhoz képest, gyakran használják világítás megteremtésére nyaralókban, a házak udvarain, garázsokban stb. Önmagukban az ilyen lámpákat meglehetősen egyszerű megvásárolni bármilyen speciális üzletben, nagyon kedvező áron és nagyon gyakori. A probléma az, hogy a lámpa teljesítményáramkörébe beépített induktor rézből készül és sokkal drágább lehet. Ezért a szerző úgy döntött, hogy megpróbálja önmagában ilyen gázt csinálni.
Anyagok és eszközök, amelyekkel a szerző házi készítésű fojtót készített a DRL 250 lámpához:
1) 40 wattos fojtók az LD 40 lámpából
2) 80 wattos fojtók az LD 80 lámpákból
3) vezetékek
4) fúvóka
5) forrasztási kiegészítők
Nézzük meg részletesebben a fényképek példáján a DRL 250 lámpák irányváltó fojtójának összeszerelésére.
Mint fentebb említettük, a DRL 250 lámpának a szokásos fojtói meglehetősen drágák, mivel rézhuzalból állnak. Ezért úgy döntött, hogy maga készíti el olcsóbb hasonló anyagokból. Ilyen anyagként a szerző más fojtót választott a kevésbé erős fénycsövek közül.
A DRL 250 lámpák használata előtt a szerző LD 40 és LD 80 lámpákat használt, amelyekben 40 és 80 W fojtók vannak. Ezért úgy döntöttek, hogy fojtószelepet hoznak létre ezek közül a DRL 250-re. Néhány számítás elvégzése után a szerző megkapta, hogy egy DRL 250 induktorhoz legalább két, 80 wattos és 40 wattos induktorra van szükség.
Az alábbiakban egy kapcsolat ábrája látható:
Amint az az ábrákon látható, az összes fojtótekercs párhuzamosan kapcsolódik, és így közös ballasztot képeznek. Ez fontos, mivel ha a fojtószelepeket sorosan csatlakoztatják, az induktivitás összeadódik, és az induktivitás ennek megfelelően növekszik. Ezért soros csatlakoztatás esetén az áram korlátozott lesz egy 20 wattos lámpa szintjén.
A szerző a 220 V-os dugaszolóaljzatból származó vezetékek egyikét az induktor egyik végéhez csatlakoztatta, és az aljzat másik vezetékét közvetlenül a lámpa felé hagyta. A huzal, amely a fojtókimenetek kimenetéből származik, a szerző csatlakozik a lámpa második érintkezőjéhez. Egy ilyen rendszer gyakorlati alkalmazását az alábbi fényképek mutatják be:
Ezekben a fényképeken az is észrevehető, hogy a vezetékek pontosan hogyan vannak csatlakoztatva. A szerző megjegyzi, hogy gondoskodni kell arról, hogy a fojtótechnika csatlakozóinak érintkezői elég jó legyenek-e, különben szikráznak és felmelegednek, ami töréshez vezethet.
A következő fotó bemutatja, hogyan történik egy ilyen fojtószelep működése, és hogy képes egy DRL 250 lámpa beindítására:
A szerző szerint egy ilyen rendszer felhasználáshoz elég megbízható. Ezért azt javasolja a jövőben, hogy használjon külön dobozt, amelyben a fojtók vannak elhelyezve, és egyszerűen vezesse ki a vezetékeket ebből a lámpákba. Egy ilyen összeszerelési lehetőség olcsóbbá tette a szerzőnek, mint egy speciális induktor vásárlása egy DRL 250 lámpához. A szerzõ emlékeztet arra is, hogy a teszt során különös figyelmet kell fordítani a biztonsági intézkedésekre, és azt is javasolja, hogy lámpákat helyezzenek legalább három méter magasságra, mivel úgy vélik, hogy tanulmányozzák nagyon sok ultraibolya sugárzás.