Mindenki másként pihen a szabadidejében. Valaki szeret feküdni a kanapén, valaki az edzőterembe megy, és ennek a szerzője háziigényei, képességei és képességei alapján úgy döntött, hogy szabadidejét arra használja, hogy egy új univerzális töltőt készítsen a műhelyében lévő improvizált eszközökből.
Anyagok és eszközök az univerzális töltő létrehozásához:
ház számítógépes tápegységből
-drel
-lineyka
-marker
PDDSKT huzal 1,6 mm átmérőjű huzal
rézhuzal, átmérője 2,2 mm
epoxigyanta
-voltmetr
nyomtató ampermérlegek nyomtatásához
transzformátor a TS-180 sorozatból
tirisztor KU202N
termikus paszta
egy pár radiátor
tranzisztorok kt315, kt361
fém alapozó
33 kΩ változó ellenállás
kétoldalas üvegszál lap
-Colors
Vizsgáljuk meg részletesebben a létrehozott eszköz leírását és az összeszerelés szakaszát.
A házi készítés fő célja egy univerzális töltő létrehozása volt, azaz olyan, amely szinte az összes háztartásban elérhető akkumulátort fel tudná tölteni: a kisujjú mikro-kadmium-akkumulátoroktól a hatalmas gépjármű-ólom-sav-akkumulátorokig. Természetesen egy ilyen eszköz elképzelése távolról sem új, és sokféle különféle séma létezik ennek létrehozására, amelyek közül az egyik a szerző úgy döntött, hogy az egyik szabad napján életre kelti.
Ezért úgy döntöttek, hogy készít egy egyszerű, de univerzális töltőt, amelynek töltési áramát a legalacsonyabb értékektől a 10A-ig szükséges maximálisig folyamatosan beállíthatják, amelyet csak a transzformátor kimenetén rendelkezésre álló feszültség korlátoz.
Első lépés: az eszköz tokjának előkészítése.
Először is, a tápegységet egy helyhez kötött számítógépről vették át, amely több átalakítás után a jövőbeni töltő minden elemét el kellene fogadni. Teljesen szétszerelték, és az összes rendelkezésre álló alkatrészt eltávolították. Ezután a szerző megtisztította a meglévő szennyeződésektől és kitalálta, hogyan helyezze el a jövőbeni töltőhöz szükséges alapelemeket.
Annak érdekében, hogy a készülék belsejében a légáramlás lehetővé tegye a készülék fűtőelemeinek hűtését, úgy döntött, hogy több lyukat készít a ház tetejére. Először is erre a jelölésre vonalzót és jelölőt használtunk, mivel a szerző a gyári eszköz megjelenését akarta elérni, így mindent a lehető legtisztabban és egyenletesebben végeztünk. Ezután két sor apró lyukat készítettünk egy fúróval ellátott jelöléssel.
Mivel az eszköz univerzális, különféle szabályozókkal és ampermérővel ellátott skálával rendelkezik, amelyek a legjobban az eszköz egyik előlapján jelennek meg. Ezért ugyanazon fúró, valamint a szerző rendelkezésére álló fájlok és egyéb eszközök segítségével az ügy elejét felkészítették a szabályozók jövőbeli visszavonására.
A hátsó panelre radiátor kerül felszerelésre, tehát azt is módosították.
Második lépés: készítsen ampermérőt.
Annak érdekében, hogy a töltő adatait láthassuk, úgy döntöttek, hogy egy ampermérőt közvetlenül ehhez csatlakoztatnak. Mivel azonban a rendelkezésre álló készletek között nem volt megfelelő ampermérő, a szerző úgy döntött, hogy egy régi, 250 V-os voltmérőből készül, mivel lineáris skálájú, ezért jó lenne ehhez az eszközhöz. A módosítás során további ellenállásokat és egyenirányítókat távolítottak el, és a következtetéseket egyszerűen megforrasztották a terminálokhoz. A skálát a Front designer programban rajzoltuk, majd nyomtatóval nyomtattuk ki és ragasztottuk a volt voltmérő régi skálájához.
A műhelyben talált PDSKT huzal 2,15 m hosszú és 1,6 mm átmérőjű volt, és ampermérő šunttájaként használták. Ezt a huzalt a keret körül tekercselték, majd szálakkal rögzítették és epoxi-gyantával töltötték meg, így megbízhatóan rögzítve a szerkezetet. Tekintettel arra, hogy ez elég, és az 5% -os leolvasási különbség nem befolyásolja szignifikánsan az eszköz működését, a töltőkészítés következő szakaszába lépett.
Harmadik lépés: a töltő fő elemeinek előkészítése és elhelyezése a házban.
Az előkészítő szakaszok befejezése után a szerző elmozdította az alapelemeket az eszköz belsejébe. Először 27 V-mal kezdte meg a meglévő transzformátor átdolgozását. 2,2 mm átmérőjű rézhuzallal tekercselték át, bár 1,6 mm-es vagy körülbelül 4 mm-es négyzetméretű busz jött volna fel. Ezt követően már be van helyezve 18 V feszültséggel a másodlagos tekercsben és legalább 120 watt teljesítményűre.
A hátsó fal teljes felületére radiátort telepítettek, amely két részből áll, amelyeket hőpasztával kötik össze. Ehhez a radiátorhoz egy 10 A kapacitású KU202N tirisztor került csatlakoztatásra, ráadásul ugyanazon összeszerelt radiátorhoz 35 A dióda-híd is csatlakozik.
Az áramszabályozó felépítéséhez a szerző egy impulzusgenerátort használt, amely CT-315 és CT-361 tranzisztorokból van összeállítva, bár más, 30 V-os feszültséggel és 100-nál nagyobb nyereséggel is használhatóak. Fontos árnyalata, hogy ha nagy szórással, akkor kis az áramok megszakíthatók a generáció során, ezért jobb mindkét tranzisztor használata szoros erősítéssel, de eltérő vezetőképességgel.
A rendelkezésre álló kettős, 33 kOhm ellenállású ellenállást szintén módosították egy töltőszabályozó létrehozására. A küszöb 0,5 V-ra történő csökkentése érdekében a szerző párhuzamosan állította az ellenállást, és 16,5 kOhm ellenállási értéket kaptunk. Mindezt egy nagyobb tartományra és következésképpen a kapott töltő nagyobb sokoldalúságára végezték el, tehát, ha csak az autós 12 V-os akkumulátorokat kellene feltöltenie, egy 4,7 kΩ-os változó ellenállás jött volna létre, ám a szerző úgy döntött, hogy az eszköz sokoldalúságára összpontosít.
Negyedik lépés: Hozzon létre egy sémát.
Mivel az alkalmazott tok mérete korlátozott, az áramkör létrehozása érdekében a szerző úgy döntött, hogy nyomtatott áramköri kártyát használ, bár csuklós beépítéssel készíthető.
A szerző a rendelkezésre álló eszközökből elkészítette magának az áramkört is. Körülbelül fél óra telt el a maratás után, ezt követően mostuk, majd a szerző folytatta a későbbi forrasztást, ónozást, és ennek megfelelően a készülék tokjába történő telepítését.
Ötödik lépés: előlap létrehozása a töltő és a festés szabályozásához.
Az előlap anyagaként a szerző üvegszálot választott. A terminál mindkét oldalán maratta. Ezenkívül a megjelölt jelölések szerint furatokat vágtak a sorkapcsok, jelzők, szabályozók, kapcsoló, biztosíték és ampermérleg rögzítéséhez és beépítéséhez.
Ezután a kapott panelt önmetsző csavarokkal rögzítették a főtesthez, és az összes vezérlőelemet kihúzták és rögzítették a megfelelő lyukakba.
Ezután a fekete metálfestékkel, amelyet a szerző hagyott autójának lökhárítójának festése után, a kapott töltő teljes testének festésére használta.
Az eredmény látható a fényképeken, az eszköz nagyon szép megjelenésű, és úgy néz ki, mintha valamelyik vállalkozásban összeszerelték volna, nem pedig a a garázs.
Hatodik lépés: Teszteredmények.
A készüléket éjjel bekapcsolva töltötték a 6ST90 akkumulátort. Az akkumulátort kb. 12 órán keresztül töltöttük 8A töltőárammal. Ilyen terhelés esetén nem észleltek meghibásodást vagy működési hibát. A fűtés kicsi volt, mivel a jó hőátadás és a radiátorokból származó hőátadás miatt a transzformátort nem melegítették túl sokat. Ebből következik, hogy ez a töltő teljesen működőképes és megbízható.
További információkat az alábbi „forrás” linkben talál, ahol kérdéseket is feltehet az eszköz szerzőjéhez.