Ez a cikk az autós töltő módosításáról és finomításáról szól. A szerzőnek már tapasztalata volt a primitív impulzus-töltők összeszerelésében, gyerekként összeállította ezek egyikét a transzformátor primer áramkörében lévő kondenzátor-szigeteléssel (4uF x 400 V). A szerző úgy hívta, hogy impulzusos, mert a töltést módosított félszinuszos hullám hajtotta végre, míg a kondenzátor és ellenállás miatt kisülés történt a „nem működő” félciklusban, a töltési áram 0,1 kapacitással. Az akkumulátorok öt évig szolgáltak ezzel az egyenirányítóval, ami nagyon sokat tett a szovjet korszak számára.
Az évek során azonban ez a töltő használhatatlanná vált, és a rádióamatőr lelkesedése észrevehetően csökkent, amint azt a szerző írja, ezért úgy döntött, hogy nem gyűjt, hanem vásárol egy olcsó automatikus impulzusleveget, és a változtatásokon keresztül eszébe juttatja.
Anyagok és eszközök, amelyekkel a szerző módosította a töltőt:
1) AGR / SBC-080 tégla töltő
2) amper voltmérő
3) forrasztópáka
4) forró ragasztó
5) elektromos szalag és hőre zsugorodó
6) fúró vagy csavarhúzó
7) fájl
Vegye figyelembe az eszköz kiválasztásának fő szempontjait, valamint annak módosítási módját.
Az eszközök választéka óriási, de a szerző szerint nincs különbség az impulzus-töltők - az automata gépek - között, kivéve a csomagoláson szereplő marketing feliratokat és az építési minőséget. Ezért az elem töltöttsége alapján a szerző olcsóbbat választott.
Az AGR / SBC-080 tégla töltőt 2750 rubel áron vették fel, amelynek kénmentesítési funkciója és legfeljebb 8A töltőáram volt, és amelyet 160 Ah-ig töltöttek.
Az eszköz megjelenése hiteles volt, mivel a héj jó minőségű vastag műanyag volt, bár éles kellemetlen szaga volt rajta. A varratokkal kapcsolatban sem panaszkodnak, a gumi jól illeszkedik. Általánosságban elmondható, hogy a készülék meglehetősen jól van összeszerelve, de nincs jele az áramerősségről és a feszültségről. Ezért néha a 8A áramú töltés önmagában 2A árammal töltődik, és a LED-ek ebben az esetben a töltöttséget mutatják, és ha a szerző által csatlakoztatott ampermérő nem mutatott töltést.
A szerző úgy döntött, hogy kiküszöböli ezt a problémát, és emlékeztet a megvásárolt eszközre. Természetesen megvásárolhatja a kiváló minőségű és jelenlegi jelzéssel ellátott kész töltőt is, de ez többszörösebbe kerül. Rádióamatőr ismereteinek köszönhetően azonban a szerző megtalálta a kiutat arra, hogyan lehet abszolút bármilyen töltőt ampervoltmérővel átalakítani, amelynek költsége mindössze néhány száz orosz rubelt tartalmaz, vonzóbb és kényelmesebb berendezéské, hasonló munkájú készülékekkel, 200 dollárért.
Nem számít, hogy az ampervoltmérő hol fog elhelyezkedni, vagy csatlakoztatható a készülék belsejébe, vagy egy külön dobozba kívül, ha az akkumulátor töltéséhez vezetékekhez csatlakoztatja. Kényelmesebb azonban, ha lehetséges, magába az eszközbe integrálva.
Ennek ellenőrzésére a szerző szétszerelte az eszköz műanyag tokját, és megvizsgálta, hogy van-e megfelelő hely, ahol be lehet szerelni a feszültségmérő tábláját. Amint az a panel előlapján található fotókból látható, ampermérőt csak akkor lehet elhelyezni, ha maga a tábla meg van cserélve, így a szerző úgy döntött, hogy az eszköz hátuljára helyezi. A szerző úgy döntött, hogy a töltővezetékekhez közelebb eső helyet választott. Így, a vágófejek segítségével kivágva az ampervoltmérőt, a szerzõ megpróbálta a készüléket a lehetõ legjobban a töltõházába helyezni. Ezután a szerző megfordította a töltőt, és felvázolta a lyukat, ahol az ampermérőt be kellene szerelni.
Ezt követően a szerző egy vékony fúróval fúrott több lyukat egy ampervoltmérő jövőbeli ablaka körvonala mentén. Összességében körülbelül 40 lyukat készítettek, amelyeket ugyanazzal a fúrógéppel kombináltak, és egy nagy ablakba hoztak. Az összes munka körülbelül 15 percet vett igénybe.
Fájl segítségével az ablak széleit igazítottuk és esztétikai megjelenésűvé tettük. Ezt követően az ampervoltmérőt beszerezték ebbe az ablakba, és tremoklei-vel rögzítették. Így az ampervoltmérő szilárdan rögzítve van az ablakon, és nem terjed ki a határolón túl, ráadásul a szerző szinte az összes információt a készülék hátulján tárolta.
A következő lépésben a szerző levágta a töltő negatív vezetékét, amely ebben az esetben fekete, és az ampermérő fekete vezetékét a felső részbe forrasztotta. Hasonló módon az ampermérő piros vezetékét és a voltmérő fekete vezetékét az alsó részre forrasztottuk. A szerző forrasztotta a voltmérő vörös és sárga vezetékeit a töltő csupasz plusz huzalához. A forrasztási helyeket hőre zsugorítással vagy elektromos szalaggal kell bezárni, ezután meg lehet kezdeni a tesztelést.
A (+) és (-) kapcsok csatlakoztatását az akkumulátorhoz a szerző látta, hogy az eszköz a rendeltetésszerűen működik, mivel az ampervoltmérő kijelzője megmutatta feszültségét. Az aktuális erősség a kijelzőn is megjelenik, amikor a töltő be van kapcsolva és a töltési mód van kiválasztva.
Így olcsó és egyszerű módosítással a szerző kiváló töltőt kapott. Ennek azonban megvan a maga saját hátránya: az üzemmódváltó gomb a készülék elején található, az ampermérő értéke pedig a hátoldalon látható. De ez nem olyan fontos, mivel a módosítás nem befolyásolta magát az eszköz áramkört, hanem csak az újratölthető elemhez vezető kábelekhez volt forrasztva, így átalakíthatja úgy, hogy az ampermérő az eszközön kívül helyezkedjen el.