Ezt a cikket részletesen szétszereljük, és példával mutatjuk be, hogyan és mely részletekből szerelhető össze egy egyszerű laboratóriumi tápegység. A rádióamatőrök gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy egy bizonyos feszültséget megszerezzenek különféle házi készítésű készülékek táplálására, ennek szerzője szintén ugyanezzel a problémával szembesült házi, amely csak lehetővé teszi az ilyen jellegű problémák megoldását.
Anyagok és eszközök, amelyeket a szerző a legegyszerűbb laboratóriumi tápegység létrehozására használt:
1) Tápfeszültség-ellátó táblákhoz szükséges tok, megvásárolható elektronikai üzletekben, vagy akár a felesleges számítógépes tápegységből is kivehető.
2) Szükség van egy transzformátorra is, amelynek kimeneti feszültsége legfeljebb 30 V, és 1,5 A áramerősséget kell elérni.
3) 3A dióda híd
4) elektrolit kondenzátor 50 V 2200 uF
5) 0,1 μF kerámia kondenzátor, ehhez szükség lesz a fodrozódás kiegyenlítésére.
6) LM317 mikroáramkör (a szerző 2 ilyen mikroáramkört használt az áramellátásban)
7) Ellenállás változó 4,7 kOhm.
8) Ellenállás a 200. 0,5 Vat-on.
9) Kerámia kondenzátor 1uF-nál.
10) A szerző régi analóg teszterét voltmérőként használta.
11) Tektolit és vasklór, amelyekre szükség lesz a tábla maratására.
12) Terminálok
13) Vezetékek
14) Fúvó és forrasztási kellékek.
15) farostlemez vagy műanyag
16) fúró
Vizsgálja meg a szerző által összeállított laboratóriumi tápegység létrehozásának fő lépéseit és tervezési jellemzőit.
Mindenekelőtt a szerző kivette az esetet egy szükségtelen számítógépes tápegységről, és elkezdte előkészíteni azt háztartási termékének esetére történő felhasználásra. Ennek érdekében az ügyet lebontották, és a belső felületeket kihúzták. Aztán a szerző lefűzte az előlapot, ahonnan a vezetékek kijönnek.
Mindezt az alábbi fényképek mutatják:
Ezután az áramellátó házat visszaszerelték. A laboratóriumi tápegység előlapjának elkészítéséhez a szerző szálaslemezt használt, ahonnan egy kicsi, az eset méretéhez használt táblát vágott le. Kívánság szerint a panel műanyagból is készülhet, amely pozitívan befolyásolhatja az eszköz megjelenését.
Ezenkívül a szerző levágta a táblák tartóit az egyik oldalról, és meghajlította azokat, hogy az előkészített előlapot később rögzíthessék.
Aztán a szerző elkezdett helyet létrehozni egy transzformátor számára. Ehhez fúró segítségével lyukakat fúrtak a ház alsó részébe, amelyen keresztül a transzformátort felszerelni kell.
Ezt követően a szerző elkészítette az eszköz tábláját. Először be kellett maratni. Ehhez a korábban nyomtatott áramköri lapot áthelyezték a textolitra, majd 15 percig klórba dobták. Miután a deszkát maratják, a szerző folytatta a lyukak fúrását és a deszka öntését.
Ezután a szerző az elemek ábrázolását folytatta az alább bemutatott eszközdiagram szerint.
Ezután a huzalokat megforrasztottuk, és az egész áramkört egyetlen házba összeszereltem. Nagyon fontos, hogy a belső elrendezést oly módon végezzük, hogy a mikroáramkört a radiátorra szereljük fel, mivel nagy terhelés esetén megfelelő hűtés nélkül felmelegszik és gyorsan használhatatlanná válik.
Valójában az eszköz teljesen felszerelt és használatra kész, de először ellenőrzéseket kell végeznie annak ellenőrzése érdekében, hogy az áramellátás megfelelően működik-e, és szükség esetén kiküszöböli a hiányosságait.
Ezenkívül a szerző elkezdett átalakítani az öreg tesztert egy voltmérővel. Ehhez a szerző egyszerűen levágta magát a mutatót a műanyag tokból, majd ezt követően
állítson be egy áthidalót a teszter táblára 50 V tartományban. Ezután a szerző vágott egy lyukat a készülék előlapján a kapott voltmérőhöz és csatlakoztatta az összes szükséges vezetéket. Ezután a táblát elkülönítették.
A ház végső összeszerelése után a szerző úgy döntött, hogy ventilátort szerel fel az eszköz tetejére, hogy felfújja a hűtőt, és lehűtse a rá kapcsolt mikroáramkört.
Ezen műveletek elvégzése után jó laboratóriumi áramellátást kaptunk, meglehetősen egyszerű tervezéssel és összeszereléssel.